Miután el költöztem otthonról ,
azt hittem már semmi sem állhat
a boldogságom útjába. Hát tévedtem...
Szeptember nehezen telt ,
sok negatív dolog történt ,
de mindig sikerült őket kompenzálni.
Októberben
Be kerültem egy munka helybe ,
persze hogy éjszaka kellet oda járnom
ami nekem már elég nagy dolog volt ,
mert mindig is féltem az éjszakától.
Eleinte próbáltam magammal
el hitetni hogy jó és úgyis más lesz.
Aztán el ért hozzám az első atrocitás
apám lénye mintha üldözne ,
a műszak vezető ott állt előttem
be vörösödött fejjel ki guvadó szemekkel
és ordít velem , egy kis apróság miatt
ordított és életemben először erőt vettem
magamon és " szembe " szálltam vele ,
ki álltam az igazamért.
Nem is kell mondanom , hogy ez nem igazán
tetszett neki és rögtön utált..
A következő dolog ami fel tépte a régi sebeket
arra kényszerít , hogy kerüljem
az utcákat , idegeneket ,
és az összes embert...
Így a párommal sem tudok már úgy viselkedni
ahogy kellene...
Még le írni sem tudom , mert fáj
ha már csak erre az emlékre gondolok...
Ez segített hozzá mindenhez ,
e nélkül most is felhőtlenül érezném magam.
A harmadik dolog , a hűtlenség és
a pofátlanság határait át lépő ember
okozta..
Nekem csak a gondolataim játszottak
a dolgokkal , de ez is elég volt ahoz
hogy kicsit le építsen érzelmileg.
De ebben én voltam a hibás
hisz minden ok nélkül bele éltem magam
ebbe a rosszba...
A negyedik : ki rúgtak!
Apámnak igaza volt régen ,
hogy még takarítani sem tudok és ha
egyszer olyan munka helyem lesz
ahol takarítani kell akkor onnan is ki fognak rúgni.
Munka nélküli vagyok ismételten ,
ráadásul egy olyan helyen dolgoztam
kemény 2 hétig ahol az összes sebem feltépődőt
ami a depresszióhoz vezet és régen is vezetett..
Már arra sincs erőm hogy a jövő miatt aggódjak
A legjobb amit tehetek
ha fekszem egyedül a csendben és a sötétségben ..
Barátokra nem számíthatok ,
hisz nem tudják mi történik velem ,
nem ismernek.
Mindig csak futó barátokkal áldott meg az isten ..
Akik vannak , rájuk nem igazán számíthatok.
Szóval ha jól össze számolom csak
egy ember van aki mellettem van
az pedig a barátom , de sokszor ő sem ért meg
és nem tud olyan tanácsot adni
amire nekem szükségem lenne vagy jó ötlet lenne.
Szóval magamra maradtam.
Sokszor vissza mennék arra a helyre
ahonnan el menekültem
apámékhoz , csak hogy ki mozdulhassak egy kicsit
és "jól" vagy inkább jobban érezzem magam egy kicsit.
Hisz ha otthon vagyok mindenki rám figyel
és kiváncsiak hogy vagyok nélkülük , szerencsére elég jól :')
Próbálom a régi bandát össze szedni ,
de hiába , ez le költözött ide az meg oda .
Forever alone ♥
Szívem: Nagyon szeretlek , és valahogy még bírd ki mellettem!!!
