Viszontlátásra, de nem ezen a földön.

Egy állom képet láttam
Mely kettőnkhöz fűzött hatalmat.
Megszegted az igéreted
Én meg csak ott álltam.

De ez az én sorsom, mert nekem ez jár!
Minden tervem füstbe ment egy nap alatt
El tűntek a közös percek
S én már hiába hullajtom könnyem.

Kár volt érzelmeket fűzni szívedhez
De az az ember voltál ki nekem volt tökéletes.
Nélküled el sem tudtam képzelni
Mit most át kell élnem.

Csak te léteztél, harcba álltam érted
Csak érted dobogot szívem, míg kést nem érzet.
Ezt feldolgozni nem lehet csak feledésbe merülhet
De mivel kín az élet, ez hosszú időbe tellhet.

De ez az én sorsom, mert nekem ez jár!
Minden tervem füstbe ment egy nap alatt
El tűntek a közös percek
S én már hiába hullajtom könnyem.

Sötét démonok keríngenek, már nem ártanak
Kezet nyújtanak segítséget adnának.
Nem engedem, ezzel nekem kell megküzdenem.
Beléd botlottam, hát ki is kell egyszer esnem.

Az a perc, ott a legelején
Ott álltunk te és én.
Nagy bum volt, elkapta szívünk
Talán csak egy rövid káprázat,
 vagy életen átt tartó szenvedés, 
hogy egyszer miénk volt s többé már nem látjuk?

De egy új nap vár ránk,
Minden széppel s rémálommal vegyítve
Mi döntjük el, merre tovább
Én a szépet választom, ha nem is lesz oly szép.
Rád még majd várok, mert ez van nekem meg írva.

De ez az én sorsom, mert nekem ez jár!
Minden tervem füstbe ment egy nap alat
El tűntek a közös percek
S én már hiába hullajtom könnyem.

Le mondanék rólad, de neked ez jár.
Magammal sosem foglalkoztam, csak anyit 
szerettem volna, hogy szeressenek.
Szeretet.. Átok. Szerelem.. legundorítóbb fájdalom.

De ki igazán szeret, az valóban el enged.
Nem álltatom magam, tovább megyek messzi földre.
Érted jöttem, de el vesztettem, szép emlékek
Csak ez kering az égen.