Könnyeim az óceán mélyére potyogtak,
de meghalgattak.
Elő tünt a semmiből
s vérző testét vonszolta.
Mellé álltam s kiegyenesedet,
nem várt pillanat sújtotta lelkemet.
Vágyakozó pillanatok öntik el szívem,
valyon merem?
Szemem nem merem tágra nyitni,
félek a sürű köd el lepi.
Hagyom, sodorjon az ár,
mindegy merre megyek de ő ott vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése