Hosszú és kegyetlen hét. Első bejegyzésem.

Ma úgy döntöttem , hogy ide írok.
Már annyi füzet telve van, de ezt nem találja meg az apám , erről egy szót sem fog tudni.
 AZ egyik kedves ismerősömtől kértem tanácsot:)♥N♥
 A tegnapi napom nagyon rossz volt. Megszokhattam volna hogy apám könyörtelen de erre nem számítottam hogy a saját buliján az egész vendégség előtt meg fog alázni.

Persze ismét lehordott mindenek és egyéb tettek is történtek. Befogtam a szám és próbáltam nem folytatni a vitát vele.
Felszaladtam a szobámba , leültem törökülésben az ágyamra és sírtam, remegtem,nevetem, és ahogy csak tudtam olyan hang erővel énekeltem. Persze ugyan úgy hallottam ahogy rólam beszélt.
Elegem van abból  amiket éveken keresztül tett velem. Nem lehet ezen túllépni. Nincs aki segítsen rajtam , nincs aki értse. Hisz ma már minden gyereknek kinyalják a seggét apuci és anyuci kedvence. A barátok is ,  már nem is tudom hogy azoknak lehetet-e  nevezni őket  de már senki sincs mellettem . Megváltozott mindenki körülöttem. De egy dologból örülök : Hogy nem kell magam megjátszani. Eddig a hülyeségeimel vetem el a figyelmet ön magamról. Újra a régi lehetek. Már nem érdekel ha beleszólnak a dolgaimba , amúgy is aból tanul az ember.

Holnap ismét szalag avatóra készülünk , már nem vagyok annyira oda érte mint az elején. Arra is meg kell hívnom a szüleimet mert egy gyereknek a kötelessége , de majd azt fogom hallgatni hogy  úristen a többieknek mért van normális haja neked meg már megint ki kell tűnnöd a többiek közül , a többieknek milyen szép ruhája volt ,a többiek milyen vékonyak....blablabla
Nem vagyok kíváncsi a többiekre én én vagyok és leszek.