Döntés.

Már nem bírok tovább ilyen helyen lenni.
Lépek és elfogadom azt a lakás ajánlatot.
Régóta nem aludtam , minden zaj bejön , 
túl hideg van , és mintha egerek mászkálnának,
de jobb mint egy padon vagy a híd alatt ^^
Nagyon magam alatt vagyok ,
megint kezdődik a régi nóta.
Tükörbe nézés egyenlő sírás ,
utálok magamra tekinteni ,utálok bele gondolni mit látnak mások.
Folyton tekintélyek követnek , és arra gondolok , vajon  az alakom nem tetszik nekik , 
rosszul vagyok felöltözve 
vagy ennyire csúnya vagyok?
Amióta Viktor suliba jár , azóta már nem i s tudom , olyan üres minden , 
nincs aki folyton kérdezgesse hogy vagyok ,
nincs aki annyit foglalkozzon velem ,
igaz az is de ez még kevesebb.
Örülök hogy jól érzi magát , 
új közegben van , 
van akikkel ökörködjön , mindig lásson ÚJ DOLGOKAT , amiket ... mindegy , 
vannak siker élményei  stb....
Csak   kicsit fáj , hogy elmondja 10 x ugyan azt , és rólam alig van szó , mindig csak hallgatom és hallgatom és örülnöm kéne hogy neki legalább össze jött valami.
Ismét biztos én várok el sokat ..
Kezd más lenni , érzem és tudom ,
hamar el kezdődött , de új közeg új személyiség , mert ugye akaratlanul is változik az ember úgy hogy észre sem veszi.

Ha nem marad a régi viktóój akkor
én nem tudom mi lesz. 

Érdeklődtem valakitől , 
és azt mondta akinek van barátnője és úgy kezd el iskolába járni , az barátnő nélkül végzi el a sulit.Mert hirtelen mindegyik rá jön hogy az egyenruha elégéé alkalmas a nőzésre ,
és hát igen nem is csodálkoznék , hisz nem csúnya és nem is hülye pasi ,
simán ki használhatná , és más lehet többet tudna nyújtani mint én .
El telik egy kis idő és lehet fognak történni dolgok amiről én nem fogok tudomást venni.

El kell vele hitetnem , hogy teljesen meg változtam , erős ember lettem , hogy ne szánalomból maradjon majd velem együtt.
Félek vagy nem tudom mi ez az érzés.
Attól is félek hogy el vesztem 
azt akibe beleszerettem és egy
teljesen más ember lesz belőle.

Nem tudom mit csináljak , hogy keltsem fel az érdeklődését , hogy öltözködjek ,
hogy nézzek ki , mit nyújtsak neki , 
hogy még bele se gondoljon milyen lehetne egy más nővél új kapcsolat.
Igaz ahogy elköltözök le fogyok és ha elég pénzem lesz el kezdek szolizni ,
hátha jobban vonzódik majd hozzám , 
hisz a férfiaknak a nők arra
valók hogy más férfiak előtt 
mutogasság hogy nekem jobb van.
De mivel nem vagyok megváltó ezért nem tudok mit tenni...
Reggel 5-től este 5-6ig semmit nem tudok róla , soha nem mesél mi történik az osztályban , osztálytársakról soha nem hallok ,
csak a futás , az akadály pálya és az őrnagy vagy főtörzs mester...
A lányokról nem beszél , pedig ha valami nem tetszik neki , vagy valami problémája van , szóba ejti. 
De biztos bejön neki hogy milyen tökös nők kis szolizott testű cicák ráadásul Rendőrnek készülnek.
Minek kell meg állnia egy ilyen pasinak mellettem amikor azt kapja meg akit akar?
Ettől félek hogy ebből egyszer elege lesz ,
és megy élvezni az életét.
Állandóan síró görcseim vannak , ma haza fele a buszon is , már nem tudtam vissza tartani ,
láttam a szomorú tekinteteket körülöttem ahogy engem bámulnak sajnálkozva.
Pont erre nincs szükségem ,
mindenki sajnálkozik , 
tiszta szánalmas lettem ,
de segítséget sehonnan nem kapok.
Viktornak már beszélni sem merek a dolgaimról , mert mindig az okítást hallom , 
mindig ugyan azt ,aztán lép tovább
és jön az akadály pályája.
Pedig jól esne ha eltudnám magam neki sírni 
, de felé van egy tartásom , és nem megy , 
kérdez valamit nem tudok válaszolni , 
azt érzem mintha belülről kitörne
de közben folytogatnának és nem
tudok beszélni.
Már nagyon elegem van mindenből , 
csak az igéretem tart életben , 
ami arra vár hogy ....

Most leírtam ezeket , és szerencsére
jobban érzem magam , 
mintha valakivel sikerült 
volna komunikálnom ,
igaz néma szavakat kaptam.  

Változás.

Végre aludtam 3,5 órát , az utóbbi napokhoz képest elég sok ,
és jól is esett.
De amikor felébredtem ,
nagyon elgyengültnek éreztem magam , 
és rosszul voltam.
Hanyagoltam az étkezést ,
hogy legyen elég pénzem cigire ,  
de elgondolkodtam , 
és el gondolkodtam hogy cigi vagy kaja?
A cigi nem ér semmit , 
egy idióta " Luxus hobbi "   , 
ezért elmentem be vásároltam kaját amit még 4 napon keresztül enni fogok , 
utána meg veszem az újabb adagot.
Nem volt jó ez amit 4 napon
keresztül folytattam , nem aludtam nem ettem , 
csak cigiztem és ittam.
Már csak Viktor miatt érzem magam jól ,
mindig fel dob , 
miatta nem adhatom fel a dolgokat , ő az aki inspirál.

Olyan üresnek érzem az életem , 
már nem vagyok rossz de jó sem , 
nem vagyok hasznos de haszontalan sem ,
nem teszek semmi értelmes dolgot ,nincs aki baszogasson de nincs aki dicsérgessen. 
Csak vagyok...
Meg kell tanulnom jó benyomást kelteni
az állás interjúimon ,
el felejtettem majdnem milyen társaságban lenni , idegenekkel össze ismerkedni , barátkozni.
Majdnem mosolyogni is , 
pedig majdnem mindenki arról ismer. 


Mindig azt hallom 2-3 embertől , ha szükségem van valamire szóljak nekik. 
De ismerem ezt , nem egyszer volt már ilyen 
hogy amikor tényleg szükségem lett volna valamire épp akkor nem volt jó.
Na meg megalázónak érzem ezt a helyzetet , 
hisz ha otthon mindenre engedelmeskedtem
volna ha jó lettem volna akkor 
most nem lennék itt , magamnak köszönhetek mindent , magamnak is kell meg oldanom!

Azt hiszem ha ki lábalok ebből a helyzetből , erősnek mondhatom magam, 

Viktoron kívül nincs más aki 
segítene vagy akármi , 
elég egyedül vagyok ,  
de meg teszek mindent , 
 feltörök a semmiből ,
és majd meg mutatom mindenkinek hogy 
igen én vagyok az a semmire kellő ember aki soha nem viszi semmire majd az életben :)
Addig is ki tartást magamnak! :')
 

Bagoly...

Lassan 4 óra , és semmi , nem jön állom a szememre.
Már kb a 3-ik bejegyzést írom , jobb lesz utána.
Egy folytában gondolkodom , 
majd unatkozom majd megint gondolkodom , néha rám tőr a félelem ,
a bánat , aztán a semmiből előjön a nevetés.
Ha álmos vagyok és le fekszem , 
nem bírom le csukni a szemem ,
igazából nem is merem.
Amióta szívem fel hozott egy témát azóta ,
folyton azok az emlékek térnek vissza ,
majd más és megint ez. 
Nem is emlékszem mikor álmodtam utoljára szépet.
Folyton a terrorizálásról , a halálról , a menekülésről , és a számomra fontos nagyon fontos személy el vesztéséről álmodom ,
vagy épp , más vele kapcsolatos dologról.
Nem tudom mikor fogok ismét , aludni ,
állom nélkül mélyen aludni.
Olyan életet akarok ahol nem kell menekülnöm sem az életben sem az álmomban , 
ahol boldog lehetek , 
ahol meg sem történtek volna a dolgok eddig az életemben. :'(

~ Hinni a templomban kell ~

Végre meg örültem , hogy itt a hétvége , 
nem lesz el foglalt , és ha telefonon nem akkor legalább neten tudunk beszélni.
De NEM mert megint kockul , 
tudja hogy egyedül érzem magam , és végre megnyugodtam és végre tudtunk volna beszélgetni.
Mi a faszom van mindenkivel? 
A saját barátaim is leszarnak , 
és vad idegenek írnak rám hogy mi van velem...
Én ezt már nagyon nem értem :'(
A hozzá állásom keményen meg fog változni ,pár emberrel szemben , annyira irritálóak ...
Folyton ezt hangoztatom magamban:
Nyugii Vivcsó nem sokára vége , 
nem sokára megváltoznak a dolgok.
Fel vagyok háborodva , lehet túlzásba viszem ,
de bazdmeg hontalan vagyok , 
kétségbe vagyok esve , kibe kapaszkodjak?
Éjszakánként síró görcsök és rém álmok kergetnek , nyitott szemmel alszok kb 20 másodperceket.
Rá jöttem hogy jobb is ha nem kommunikálok az emberekkel ,
jól esne ,
de mégsem , nem esne jól mert csak ingerültebb leszek , 
és nem tudok beszélni , nem tudok válaszolni a kérdéseikre , mintha valami gátolna.
Hirtelen nevetés aztán sírás tör rám .
Nem tudom meg különböztetni a stílusom ,
ha a szerelmem hív akkor is ugyan úgy bunkón beszélek.
Már fáj.  
Nem akarok senkivel sem találkozni! 
Mindent támadásnak veszek , minden rosszul esik , még az is ha állítólag csak segíteni akar.
Nem akarom nem akarom nem akarom nem akarom nem akarom!
Jobb ha mindenki kicsit hanyagol , mert nem vagyok jelenleg semmire képes!
Ha szarul esik ha nem . 
Tőled bocsánatot fogok kérni , ha le esik mit tettem!♥

Rossz rossz rossz...!

Nem tudom hol a helyem , 
3 napja nem aludtam semmit , 
kezdek agresszív lenni ,
nem tudom magam korlátolni , 
az étkezésem nulla ,
a kapcsolataim romlanak meg ,
nincs erőm semmire ,
sorban hanyagolnak az emberek ,  akinek eddig fontos voltam már azt az időt sem rám fordítja amit eddig meg tett , 
a gyógyszereim fogytán vannak , a lakhelyem szar ,
a pénzem is kezd fogyni. 
Sok embertől hallom , hogy maradjak nyugodt , meg értenek , ki lábalok belőle... 
De pont ők nem tudják azt milyen érzés ez de még bele gondolni sem nagyon tudnak. 
Meg szabadultam a terrorból igen , de mostantól mindig máshol kell laknom és fent kell magam tartanom, nincs szoros kapcsolatom , olyan ember akivel tarthatnám a kapcsolatot , akinek el bőghetném magam  és meg hallgatja a problémáim . 
Nem pedig a folytonos okítást hallgatni , 
vagy hogy igen tudom milyen ez ,
vagy persze meg értem ,
a faszt értitek meg és érzitek át.
Nem tudom hol lenne jobb ,
leginkább sehol.
Jelenleg nincs olyan hely ahol örömmel fogadnának.
Nem elég hogy eddig ki voltam készülve , 
most még több gond van és nem látom a kilábalási lehetőséget!

Köszönöm a sorstól az újabb meg próbálkoztatást!

Szabad út , amerre csak látok.O*

Szabadság , vagyis csak lehetne .
Még ma este meg teszem , el megyek ,
nem fogok tovább hallgatni , 
a lelkem már elrohadt , a szívem lángja is csak  pislákol. 
Nincs ki út!
Mindent elvolt veszve , és továbbra is elvan .
Az emberek , akik valamennyit számítanak , sosem elérhetőek amikor szükségem lenne rájuk ,de minek is ők,
amikor sokszor csak düht és szomorúságot okoznak , mindenki támad , 
vagy csak én vélem annak ,
de aki ismer azt tudja mivel ne okozzon nekem fájdalmat.
Nincs helyem itt , sosem volt!

Így miután Hontalan lettem , sokkal könnyebb minden , örülök  hogy meg adták a másod lépést , miután valaki meg adta a kezdőt. 
Örök hálám üldözni fog titeket!