A mai nap szinte csak móka és kacagás volt.. :)
Kis öcsivel egész nap Kiti-t jártuk.
Ő a csajoktól én meg a pasiktól nem tudtam meg szabadulni :$ :DD
Egésznap csak ennyit küldtünk az embereknek :)
Imádom ezt a gyereket, igaz a neve : Imre.
Hogy is ne a sors kísér az utamon de ő tényleg olyan
mintha a kis tesóm lenne <3
Jártuk az utcákat aztán be tértünk az Angelohtisti
parkba ahol a kedvenc templomom van és most
karácsonyi izék állnak kint.
A 24 fokos melegben kicsit érdekesnek hallatszanak
a karácsonyi nóták :D
És itt a kis menő manó <3Jelenleg a legjobb barátom is tesóm is, igaz csak 13 éves de annyira okos.
Mindjárt jön a suli szünete akkor mi uraljuk majd a várost :PP
Tevegeltünk is :D
El sem hiszem hogy mindjárt fél éve itt vagyok.
Kala Xhronia Polla !
Próbálnak vissza tartani, hogy ne menjek haza Magyarba.
De nekem tanulnom kell még most!
Úgyis nyaranta jövök vissza dolgozni és ha vége a sulinak akkor ismét ide költözhetem.Holnap új nap új idiótáskodások <3
Aztán lassan meg kell látogatnom Xaris-t is :$
Már hajt a vágy a tanulás felé :)
Várom, hogy vissza érjek, és a fodrász tudásom erősítsem, na meg pluszba felszámoltam még pár év sulit
érettségi + fősuli.
Nehéz lesz de azt hiszem most értem meg arra, hogy tanulnom kell tovább tovább.
Mert sosem lehetünk elég okosak :)
Folyton csak álmok~
De miután egy hatalmas álmom teljesült ez után nem lesz nehéz végig
vinni ezeket a kis dolgokat.
Mert elég picik Cyprushoz képest... : )
Sok dolgot át élhettem ezen a pici
szigeten is, amikből tanulnom kell
hisz ma már mindenből tanulni kel,
mert ezért történek velünk a dolgok
na meg sok dolgot kipróbáltam meg
kóstoltam s láttam :)
Sok barátot ismertem meg az interneten, mindenki nagyon várja,
hogy lássanak jaaj már én is.
Igaz itt cipruson is hiányozni
fog pár ember..: (
Edit és kis öcsi na meg Jorgosz..:/
Ki tudja látom-e őket még valaha..
Na de ezt az időt még ki kell használnom :)
4Hónapja hogy ide érkeztem erre a gyönyörű s boldog szigetre:))
Álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha is hasonló helyre el jutok ráadásul a szakmám miatt.
Végre el mondhatom magamról, hogy önfeledten tudok boldog lenni s ragyogok az egészségtől is :))
Igaz a kapcsolatom mely 3 hónapig tartott Gáborral<3 akit a mai napig is imádok és jó barátok maradtunk, az tönkre ment.
Vagyis inkább tönkre tettem :$ :D
Háát gonoszkodtam s nemet mondtam.
Aztán itt cipruson is ki alakult egy kapcsolatom, szerencsére annyit tudok már görögül is hogy megértessem magam más emberekkel... :P
Alakul az életem, de ezt a kis szigetet is itt hagyom nemsokára s a jövő nyáron megyek Angliába :))
Szinte mindennap lubickoltam a tengerben:$
Igaz egy hete nem :(
Esett az eső, és időm sem volt ki menni :/
Amit elértem azzal, hogy itt tartózkodom: Nem szedek káros dolgokat, "felnőttebb" lettem, Okosodom:$
és önállósúltam!:)
Rá jöttem arra is, hogy jobb egyedül lenni a nagy világban, ráérek majd akkor foglalkozni komolyabban valakivel ha már eléggé meg értem rá s nem tartom fontosabbnak
az én kis dolgaim.
Addig maradnak csak a ˇˇjátszadozásokˇˇ.
Találkoztam személyesen kígyóval, madárpókkal és majdnem le nyeltem már egy csótányt is :'D
Persze nem direkt -.-
Nagyon sok helyen jártam már, és egy szerető családba csöppentem ismét <3
,,.... a semmiből elő tőr, lehet megint félni, hogy mikor szándékozik mindent rád fogni.."
~Kemény idők, rossz emlékek,
gyászos a múlt, kemény a jelen,
a mai időkben csak a rossz van jelen~
Minden egyes nap attól kell rettegnem, hogy mikor tör ki belőle az indolatosság.
Elegem van,hogy nem lehetek önfeledten boldog, s minden napra kijut a sírásból.
És ami a legjobban fáj, hogy másoknak és önnmagának is úgy állítja be, hogy én vagyok mindenért a hibás.
Megint csak, én vagyok abban a szerepben akinek tűrnie kell.
Már alig várom hogy boldog életem lehessen,
hogy boldoggá tegyenek, hogy én legyek az akiért bármit megtennének.
Rohadtul szenvedek!
Reggel minden olyan jólindult és most megint más felé jár az agyam...
OLyan hamar eltudnak érni bármit ...
Egy álomnak indultá!
De ma már feledésbe engednélek, de csak te vagy nekem
sokszor már ez sem érdekel.
Csak mennék nélküled messzire.
Hátha egyszer rám találna a boldogság , mellyett tőled csak az elején kaphattam.
Már nem az vagy régóta, akit meg szerettem .
Kiábrándulásig nem akarok el jutni.
Neked nem én kellek.
Hisz ha szeretnél akkor megbecsülnél, de te már nem szeretsz.
Már csak szomorúságot és félelmet táplálsz bennem.
Vissza üldözöl oda ahonnan jöttem, hisz ott legalább nem az az ember bántott akit szerettem,
s az ő bántalmazása nem okozott ennyire fájdalmat, hogy az az ember akit a későbbiekben
a férjemnek gondoltam, vagy a gyerekeim apjának?
Az öröm helyett bánat adódik.
A szerelem helyett csalódás.
A jövőben a múlt.
Soha de soha nem lesz már erőteljesen szép napom .
Folyton csak a le alacsonyítást kapom és a semmibe vevést.
Mindenért én tehetek , mindenért én vagyok a hibás ,
mindent én rontottam el
és mindennek én , én vagyok az oka.
Nem tudok ki törni , mert folyton abba a mély kútba esem ,
honnan jöttem.
Akármennyire is szeretnék boldogan élni , nem megy.
Hisz mindig az az ember az ellenségem akit szeretek ,
vagy leginkább az ellenségemmé válik.
~Szerintem , sosem egy ember a hibás a kapcsolat megromlásáért ,
csak a másik el felejti
be ismerni a saját hibáit ~
És ezt már az ovisok is tudják...
- Nem vagyok boldog
-Mindent el veszel tőlem
- Már félek haza jönni
- Sokszor gyűlöletet érzek irántad
Rossz hogy minden este annak az embernek
hagyják el ezek a szavak a száját , akit annyira szeretek.
Minden egyes alkalommal , amikor azt hiszem ,
hogy minden rendben vagy , és nyugodt
lehetek , rám törnek ezek a szavak és hirtelen ketté török
s eltűnök a sötétségben.
~ Bárcsak el tűnhetnék , bárcsak el lepne a sötétség nyugodt lehelete ~
Egy apró kis terv, mely mindent meg változtat vagy tönkre tesz.
Kezdem , el könyvelni magamban , hogy neki más kell , s nem én.
Tudom , hogy hozzá más való.
Folyton a múlton siránkozik , hogy neki ez nem volt ami nekem , hogy de jó lett volna.
Bárcsak félig érezné ezek kijelentések hatását ..
Az álmodás ösvényéről nem tudok le térni.
A folyamatos atrocitások ellenére szépen tartom magam.
De valami hiányzik még mindig , ami egész életemben hiányzott , a biztonság érzése ..
Folyton csak ülök és álmodozom a jövőről mint ahogy a gyerekek szokták , nem tudom elfogadni az életem .
Soha nem sikerül úgy ahogy tervezem , ahogy csinálni próbálom .
Kevés vagyok az élethez!?!?
Folyton indulnék valahova , de nem tudom merre menjek , merre van a helyes út , és ha oda érek akkor nem tudom mit tegyek ...