Egyet előre , kettőt hátra .

Az álmodás ösvényéről nem tudok le térni.
A folyamatos atrocitások ellenére szépen tartom magam.
De valami hiányzik még mindig , ami egész életemben hiányzott , a biztonság érzése ..


Folyton csak ülök és álmodozom a jövőről mint ahogy a gyerekek szokták , nem tudom elfogadni az életem .
Soha nem sikerül úgy ahogy tervezem , ahogy csinálni próbálom .
Kevés vagyok az élethez!?!?


Folyton indulnék valahova , de nem tudom merre menjek , merre van a helyes út , és ha oda érek akkor nem tudom mit tegyek ...