Az öröm helyett bánat adódik. A szerelem helyett csalódás. A jövőben a múlt.

,,.... a semmiből elő tőr, lehet megint félni, hogy mikor szándékozik mindent rád fogni.." 


~Kemény idők, rossz emlékek, 
gyászos a múlt, kemény a jelen, 
 a mai időkben csak a rossz van jelen~


Minden egyes nap attól kell rettegnem, hogy mikor tör ki belőle az indolatosság.
Elegem van,hogy nem lehetek önfeledten boldog, s minden napra kijut a sírásból.
És ami a legjobban fáj, hogy másoknak és önnmagának is úgy állítja be, hogy én vagyok mindenért a hibás.

Megint csak, én vagyok abban a szerepben akinek tűrnie kell.
Már alig várom hogy boldog életem lehessen, 
hogy boldoggá tegyenek, hogy én legyek az akiért bármit megtennének.


Rohadtul szenvedek!
Reggel minden olyan jólindult és most megint más felé jár az agyam...
OLyan hamar eltudnak érni bármit ...


Egy álomnak indultá!
De ma már feledésbe engednélek, de csak te vagy nekem 
sokszor már ez sem érdekel.
Csak mennék nélküled messzire.
Hátha egyszer rám találna a boldogság , mellyett tőled csak az elején kaphattam.
Már nem az vagy régóta, akit meg szerettem .
Kiábrándulásig nem akarok el jutni.
Neked nem én kellek.
Hisz ha szeretnél akkor megbecsülnél, de te már nem szeretsz.
Már csak szomorúságot és félelmet táplálsz bennem.


Vissza üldözöl oda ahonnan jöttem, hisz ott legalább nem az az ember bántott akit szerettem,
s az ő bántalmazása nem okozott ennyire fájdalmat, hogy az az ember akit a későbbiekben 
a férjemnek gondoltam, vagy a gyerekeim apjának?


Az öröm helyett bánat adódik.
A szerelem helyett csalódás.
A jövőben a múlt.

Szárnyaimat le törték , már csak a lábaimon mehetek tovább ...

Soha de soha nem lesz már erőteljesen szép napom .
Folyton csak a le alacsonyítást kapom és a semmibe vevést.
Mindenért én tehetek , mindenért én vagyok a hibás , 
mindent én rontottam el
és mindennek én , én vagyok az oka.


Nem tudok ki törni , mert folyton abba a mély kútba esem , 
honnan jöttem.
Akármennyire is szeretnék boldogan élni , nem megy.
Hisz mindig az az ember az ellenségem akit szeretek ,
 vagy leginkább az ellenségemmé válik.


~Szerintem , sosem egy ember a hibás a kapcsolat megromlásáért , 
csak a másik el felejti
be ismerni a saját hibáit ~
És ezt már az ovisok is tudják...






- Nem vagyok boldog
-Mindent el veszel tőlem
- Már félek haza jönni
- Sokszor gyűlöletet érzek irántad


Rossz hogy minden este annak az embernek 
hagyják el ezek a szavak a száját , akit annyira szeretek.


Minden egyes alkalommal , amikor azt hiszem ,
 hogy minden rendben vagy , és nyugodt
lehetek , rám törnek ezek a szavak és hirtelen ketté török
 s eltűnök  a sötétségben.


~ Bárcsak el tűnhetnék , bárcsak el lepne a sötétség nyugodt lehelete ~


Egy apró kis terv, mely mindent meg változtat vagy tönkre tesz.

Kezdem , el könyvelni magamban , hogy neki más kell , s nem én.
Tudom , hogy hozzá más való.
Folyton a múlton siránkozik , hogy neki ez nem volt ami nekem , hogy de jó lett volna.
Bárcsak félig érezné ezek kijelentések hatását ..

Egyet előre , kettőt hátra .

Az álmodás ösvényéről nem tudok le térni.
A folyamatos atrocitások ellenére szépen tartom magam.
De valami hiányzik még mindig , ami egész életemben hiányzott , a biztonság érzése ..


Folyton csak ülök és álmodozom a jövőről mint ahogy a gyerekek szokták , nem tudom elfogadni az életem .
Soha nem sikerül úgy ahogy tervezem , ahogy csinálni próbálom .
Kevés vagyok az élethez!?!?


Folyton indulnék valahova , de nem tudom merre menjek , merre van a helyes út , és ha oda érek akkor nem tudom mit tegyek ...